Suli porta

Első év az iskolában

Rissa & Viv

Egy újabb nap, egy újabb év kezdete. A nyárnak hivatalosan is vége és elkezdődik az iskola. Most kezdem első napomat a Fashion Schhol-ban. Alig hiszem el, hogy felvettek ide. Egy álmom vált vele valóra. Reggel egyedül indultam el beiratkozni és beköltözni a szobámba. Anyu velem akart jönni, de nem engedtem neki. Bőrönddel a kezemben, mentem be a suliba a portához, ahol már voltak nem kevesen. Gondolom az új diákok jöttek beiratkozni. Beálltam a sorba és váram türelemmel. Eléggé sokan voltunk és volt nem kis idő, mire sorra kerültem. Megkaptam a papírjaimat, hogy menjek fel vele az igazgatóhoz. Felmentem, ott ki kellett tölteni a papírjaimat, beszélgettünk kicsit, azután a szobám felé vettem az irányt.
Nagy nehezen, de megtaláltam. Belépve az ajtón, már volt bent két lány. Bementem és a 3. ágyhoz mentem. Pakolni kezdtem kifelé a bőröndömből a szekrényembe, majd miután végeztem, a kisebb dolgaimat is kipakoltam. Ezek alatt a könyveimet, plüsseimet, füzetek, más iskolához való kellékeket, laptop. Miután végeztem véglegesen is, a másik lány eltűnt, csak egy barna hajú volt itt.
Odamentem hozzá és bemutatkozom, gondoltam.
- Karissa Peterson! - nyújtom felé a kezemet





Szerelésem

Első év az iskolában

Szép napnak ígérkezett a mai, ezért nem vittem túlzásba az öltözködést. A csomagjaim készen álltak, már a kocsiban fetrengtek. Arra vártam, hogy anyáék végre békén hagyjanak és mehessek a suliba. Bármilyen hihetetlen, de alig vártam már, hogy a divatsuliban tanulhassak. Sokat hallottam róla és egyre jobban érdekelt.
mikor véfre sikerült elszakadni az ősöktől, azonnal bevágtam magam a kocsiba és már pödörtünk is a suliba. Volt jó pár csomagom, ezért magammal hoztam az egyik cselédünket is, hogy majd segítsen bepakolni, plusz kicsomagolni. Addig a sofőr elintézi a papírmunkákat.
Így is volt.
A sulihoz érve, azonnal a portára mentünk, ahol kaptam valami papírt, majd a szobám kulcsát is. Amíg a sofőr elment az igazgatóiba, addig én és a cseléd, felmentünk megkeresni a szobámat. gyorsan megtaláltuk, hála az egyik diáknak, aztán belépve, csak egy lány volt benn. Gyorsan lestoppoltam az ablak alatti ágyat, aztán elkezdtünk kicsomagolni a cseléddel. Állandóan azt szajkózta, hogy menjek ismerkedjek, addig ő elintézi, de én akartam neki segíteni, mert addig is tudom, mi merre van a szekrényemben. Nemsokkal később, megérkezett a második szobatársam, így meg is voltunk hárman. Nem igazán társalogtunk, sőt, semennyit. Mindannyian a pakolással voltunk elfoglalva. A sofőr egy idő után bejött, és meghagyta, hogy személyesen menjek majd az igazgatóiba, mert ott alá kell majd írnom pár papírt. Mindent megköszöntem nekik, aztán hazaküldtem őket. Nekem bőven elég volt ennyi a gazdag csajszi szerepből.
Szobatársaim egyike is felhúzta a nyúlcipőt, ezért kettesben maradtam az utolsónak érkezővel, aki nem is volt rest megszólítani. Nagyon örültem neki.
- Szia, Viviana Smith vagyok, de szólíts csak Vivnek - köszöntem kedvesen. - Te is most kezdesz, igaz?

Első év az iskolában

Rissa & Viv

Sose szerettem, ha anyámék elkísérnek valahová. Ezért nem akartam, hogy jöjjenek velem beiratkozni, mert csak sírtak volna megint.
A szoba amit kaptam, eléggé nagy volt, tágas és szépen berendezett. Tetszett. És saját fürdőszoba volt benne. Ennek örültem, mert csak két emberrel kell "veszekednem" értem. Vagyis remélem nem lesz nagy veszekedések érte, hogy ki, mikor kerüljön sorra.
Mielőtt odamentem volna az egyik szobatársam, hoz, láttam egy cseléd és egy sofőrféleséget kimenni innen. Csúcs egy újabb gazdag kis picsa. Általános suliban megtapasztaltam, hogy milyenek az olyanok. Mindenkit lenéz, mert nem olyan ruhákba jársz amilyenbe kellene, nincs drága ékszer a nyakadba vagy máshol, nem beszélsz kényesen, ja és nem vagy szőke hosszú hajú, hogy tudd dobálni a hajadat. Na mind egy. Meglátjuk ő milyen lesz.
- Örvendek Viv! - mosolygok rá - Engem pedig Rissa-nak! - mosolygok
- Igen én is most kezdek! - válaszolok kérdésére, majd leülök mellé az ágyára.

Első év az iskolában

Nagyon örültem neki, hogy Rissa ennyire közvetlen. Attól tartottam, hoy itt is ki leszek közösítve, mint a régi sulimban. Mikor még én ültem a piedesztálon, jó volt minden, de megtudtam, hogy milyen azoknak, akik a legalsó szinten élnek, és rá kellett jönnöm, hogy azok, akik odafenn vannak, rosszak. Én is rossz voltam, de asszem sikerült valmennyire megváltoznom.
Rissa kedvessége még inkább tetszett, hiszen minden barátomat elveszítettem, talán benne újra lelek.
Széles, kedves mosollyal fogadtam a közeledését.
- Ezt örömmel hallom, Rissa - mondtam, miután helyet foglalt mellettem. - Már nem is érzem magam, olyan egyedül. - Kíváncsian tekingettem körbe a szobába, de megakadt a pillantásom a papírokon, amit még a sofőr hozott nekem.
- Nem kísérnél le a portához? Jó lenne megtudni, merre mit találunk, aztán az igazgatóiba is be kellene mennem. - Az utlsó mondatrésznél elfintorodtam. bármilyen suliba is legyek, az a hely számomra nem kedvelt. Bár szerintem ez minden diáknál így van.
Fel is álltam, hogy induljunk, közben kérdezősködtem.
- Honnan jöttél? Vannak testvéreid? Hova jártál ez előtt? - Gyors és határozott kérdések voltak. talán faggatásnak is felvehette, de nem annak szántam. Egyszerűen örültem, hogy van valaki, aki kedves.
- Annyira sajnálom, hogy háziállatot nem lehet hozni a koliba, pedig nagyon örültem volna neki, ha a kutyusom itt lenne. Neked van háziállatod?
Lassan haladtunk a lépcsőn, miközben válaszolt a kérdéseimre. Néztem az egyre gyűlő diáksereget, és muszáj volt mosolyognom. Nagyon reméltem, hogy ebben az iskolában újra kezdhetek mindent.

Első év az iskolában

Rissa & Viv

Úgy érzem, hogy nagyon jó lesz itt ebben a suliban nekem. Rögtön itt van Viv, aki mint kiderült, egy gazdag kis picsa, de nem tűnik annak a nagyon rossznak.
- Én sem! -mosolygok rá kedvesen
- De, mehetünk. Legalább körbenézünk kicsit hol merre vannak a dolgok. - mosolygok szobatárnőm felé
Felállok az ágyról és elindulunk ki az ajtón, onnan pedig a porta felé.
- New York-ból jöttem, vagyis idevalósi vagyok. Igen van. Egy húgom és egy bátyám. Itt NY-ban jártam általános suliba. - válaszoltam közben a kérdéseire.
- És te? - kérdezem őt is
Közben, lejöttünk az első emeletről a lépcsőkön, és a porta felé haladunk.
- Hát igen kár. Igen van, egy kutyusom és egy cicám. - válaszolom mosolyogva
- És neked a kutyán kívül? - kérdezem tőle
Közben már megérkeztünk a portához és az egyre gyűlő diáksereget figyeltem.