Fotóstúdió

Fotózáson

Első fotózásom az iskolában, méghozzá az egyik tanárom készíti rólam a képeket. Mikor megérkeztem a stúdióba, megszólalni sem volt időm... azonnal elkaptak és már mindenfelől fésű, ecset és mindenféle ketyere közeledett felém.
Asszem kicsit késtem...
Mikor meghallottam a tanár hangját, ahogy türelmetlenül szól, egy fintor kúszott végig az arcomon. Volt egy olyan sejtésem, hogy nem leszünk egyhamar puszipajtások. mikor leszólta sminkes lányt, nagyon ott volt a nyelvemen a válasz, de vissza kellett fognom, magam, mert éppen a rúzsomat igazították. Pár pillanat alatt kész lett a sminkem és a hajam is, amitől enyhe meglepettség tűnt fel rajtam, de ahogy megláttam drága tanáromat, újra fapofával meredtem előre. Volt időm megszokni, hogy itt a férfi tanárok többsége igen jóképű és elegáns, így nem fordítottam túl sok figyelmet külsejére. Ő pedig igen tüzetesen végignézett rajtam nem is egyszer. ha nem tudnám mi is a foglalkozása, tuti, hogy kinyomnám a szemét.
Egy szó nélkül teszem azt amit parancsol. Körbefordultam, hogy minden egyes porcikámat jól megnézhesse.
- Remélem elégedett - mondom egy kényszeredett vigyorral. Megpróbálok jól viselkedni, hiszen nem akarok már az első alkalommal szálka lenni a szemében. Volt már rá példa, és meg kell mondjam, nem kellemes annak a mellékhatása.

Fotózáson

Óóóóó, hogy a rossebb szívná ki az összes energiáját ennek a palinak!!! Mi az, hogy mivel? Vicsor? Húúúú, de nem leszünk jóban...
Nem kellett sok, hogy kinyissam a szám, és megmondjam neki, menjen egy olyan helyre, ahol elviselik ezt a hangnemet. Oké, hogy diák vagyok, de azért tudjuk már, hol a határ!
- Mindegy - sóhajtottam lemondóan kérdése után. Én ugyan nem kezdek el magyarázkodni neki.
Mikor mosolyomat vicsornak titulálta, már nem volt kedvem jópofát vágni az egészhez, inkább elengedtem magam, és grimaszoltam.
- Nem fogok magyarázkodni, inkább mondja, hogy mit csináljak, ahelyett, hogy trécselnénk!
Szokás vagy nem, egyszeri alkalom volt ez a késés. Nem áll szándékomban többet késni.
Vártam, hogy végre megmondja mit kell csinálnom, hogy minél hamarabb elhúzhassam a belem, különben attól félek, még kinyitom a szám. Így is elég pofátlanul szólaltam meg az előbb, de tehetek én róla, hogy nem tud értelmesen beszélni velem?

Fotózáson

Igazán meglepett hirtelen hangulatváltozásával. Rosszabb, mint egy nő, komolyan...
Még rá is kérdez, hogy felhúztam-e magam. Azonnal rá akartam vágni, hogy igen, de végül vettem egy nagy levegőt, és lassan kifújtam, hogy lenyugtassam magam. Nem tett semmi rosszat, én csináltam a bolhából elefántot, beismerem. ritka alkalom az ilyen...
- Nem, most már minden a legnagyobb rendben - sóhajtottam, és újra megpróbálkoztam egy mosollyal, ami immár őszintébbre sikerült.
Elküldte a lányokat, én meg kicsit aggódva néztem utánuk. Kettesben maradtam a tanárral, ami nem tűnt a legjobb ötletnek, hiszen bármikor egymás torkának ugorhatunk. Jó lett volna, legalább egy villámhárítót megtartani.
Egy képet is készített rólam, amíg én a lányok után néztem. Halkan kuncogva néztem vissza rá. Nagyon érdekelt, milyen fejet vághatok azon a képen, de inkább nem kérdeztem rá.
- Nem, tényleg bocsánatot kell kérnem, hiszen késtem. - Szememben tükröződött az őszinteség, nagyon remélem, hogy észre is vette. Na, és persze azt is, hogy ezzel a mondattal letudtam a bocsánatkérést. z már teljesen hidegen hagyott, hogy el is fogadja, vagy nem.
- Minden a legnagyobb rendben. - Legyintettem, majd odamentem a díszlethez és hanyagul levetettem magam a székre. - Egyszerű, fotózás lesz, vagy van valami külön kívánság?
Kérdőn néztem rá, közben megpróbáltam egy értelmes pózt felvenni, ami talán a tanárnak is megfelelő lehet. Élőszőr csak alappal akartam kezdeni, utána jöhetnek a kitekert formák is.

Fotózáson

Mgejegyzésén szélesen elmosolyodok. Engem az sem érdekelt volna, ha harap, mert akkor tuti, hogy kiütöm az összes fogát.
Elég nehezen indult a kapcsolatunk, de úgy tűnt mindkettőnek szüksége volt egy kis gondolkodási időre, hogy normális hangnemben tudjuk tovább folytatni.
Miután letettem kis hátsom a székre, kérdőn néztem rá, mert vártam a válaszát. Láttam, hogy csinál rólam pár képet. Majd megölt a kíváncsiság, hogy megtudjam, hogyan sikerült, de nyugton maradtam, mígnem bejelentette, hogy nem utasítgat. Ennek valamilyen szinten örültem, de azért mondhatná, hogyan rakjam a kezem lábam, vagy valami.*
- Persze, az előbb ön.* Nagyon reméltem hogy akad némi humorérzék abban a paliban, mert ha nem, akkor le is út, fel is út, én lelépek.
Figyeltem minden mozdulatát, próbáltam én is mozdulni, olyan pózokat felvenni, ami nem túl látványos, de azért van benne némi fantázia. A mimikámat is hol kedvesebbre, hol sejtelmesre, hol pedig kissé dühösre vettem. Szerettem, mikor a képeken érzelmek tűnnek fel, nem csak egy csinibaba semmitmondó arca néz rám. Lehet, hogy ez a tanárúrnak nem tetszik, de majd úgy is az orromra köti.
Utasitásait követve, eltűrtem a hajam, és kissé lehatottam a fejem, hogy a szemem nagyobbnak tűnjön.
Meg se rezzenek, mikor elkapja a ruhám, de minden ízembe fel voltam rá készülve, hogy kinyomom a két szemét.*
- Mindig az vagyok *mondtam szemtelen vigyorral, majd mélyen a kamera lencséjébe néztem, hogy legyen már egy ilyen képem is.