Karissa Peterson

Karissa Emily Peterson

20

Lena

Diákok

Kendall Jenner

Egy kedves, aranyos lány vagyok. Szeretem a gyerekeket. Néha hamar felkapom a vizet, egy apró kis dolog miatt is. Régebben csendes, visszahúzódó voltam, de ez mára már változott. Nem nagyon szeretek bulizni, de ha meghívnak, valahová elmegyek, de nem mindig iszok. Cigizek, ami tudom nem a legjobb dolog, de ha ideges vagyok, ez segít a legjobban.
Szeretem a divatot, kiskorom óta, ezért főként ez a hobbim. Viszont mellette szeretek modellkedni is. Ha egyedül akarok lenni, egy csendes helyre elmegyek, zene be, világ ki.
Szeret: Édességek, zene, állatok/nem mind/, gyümölcsök, barátokkal lenni, kirándulás
Nem szeret: Hazug/ beképzelt emberek, kelbimbó, pókok, rovarok, plazacicák
Szeretnék családot, gyerekeket majd egyszer. Persze elsőnek ahoz meg kell találnom az igazit.




Barna színűek a szemeim. Néha szemüveget hordok olvasáshoz, meg, ha dolgozom.
Fekete hosszú, egyenes hajam van. Amit általában kiengedve hordok. Alkalomhoz illően felkötöm, vagy begöndörítem. Kb. 175 cm magas vagyok. Eléggé soványka vagyok, hosszú lábaim vannak és kerek idomaim. Amit a fiúk előszeretettel bámulgatnak. Néha egy hálózsákba járkálnék olyankor, de nem tehetem meg.
Van pár kisebb tetoválásom. Anyu nem nagyon örült nekik, de már megbékélt a helyzettel. Amúgy sem olyan feltűnő helyen van, kivéve egyet, ami az ujjam belsejében van.
Mivel egy divat suliba járok, valamennyire követem a divatot. Persze azért a szobámban, mackóban és nyúzott pólóban szaladgálok. Nekem olyankor abban érzem jól magamat és kényelmes is.




Mit is mondhatnék az életemről?! Van egy nagy családom, akiket imádok. Van három nővérem, egy bátyám, egy húgom és vagyok én. Na meg persze vannak a szüleim is. Egyedül költöztem olyan 17 éves koromba, New York-ba, egy évvel később, pedig jött a húgom hozzám. Egy divat suliba járunk. Ott töltjük mindennapjainkat. Délután, vagy késő este pedig a szobánkban. Sajnos elég sok tanulnivalónk van, főleg nekem, mert én már a végzős évemben vagyok és előttem a sok vizsga.
Persze-e mellett vannak barátaink is, akik tartják bennünk a lelket. Sztárok is fel szoktak keresni minket, hogy készítsünk nekik ruhákat. Ezeken nagyon sokat szoktunk dolgozni.
Ma kissé különös nap lesz, ugyanis a húgommal fotózásra megyünk. Mióta itt vagyunk a suliban, nem kértek fel minket fotózásra. Vagyis egyszer igen, de az a suliban volt, ez pedig egy újságnak kell.
Reggel kicsit korán keltem, hisz izgatott voltam a mai fotózás miatt. Felöltöztem, majd lementem enni az étkezőbe. Néma csend volt, sehol egy árva lélek, csak a konyhások. Mosolyogva köszöntem nekik, elvettem egy salátát, almát, narancslevet, majd leültem vele egy asztalhoz. Megreggeliztem, majd felmentem és beszóltam a tesómnak. Egy folyosón vagyunk, de más szobában.
- Reggel Húgi! – köszöntem mosolyogva kissé kómás húgomnak – 20 perc múlva a bejáratnál várlak! – mondtam neki, azzal kimentem a szobájából és az enyémbe mentem vissza.
Mivel már készen voltam, telefonomon megnéztem a szokásos dolgaimat. Telefon, pénz, iratok egy kis táskába, a vállamra vettem, majd a bejárat felé igyekeztem. Még 10 percig vártam a húgomra, aztán elindultunk gyalog a stúdióba. Egy 30 perc séta után meg is érkeztünk. Eligazítottak minket, bementünk a terembe, ahol vártak már minket. Az öltözőbe mentünk, ahol felvettük első ruháinkat a fotózáshoz, aztán kisminkeltek és a hajunkat megcsinálták. Miután végeztünk, megjött a fotósunk is, aki a fotótanárunk volt. Mosolyogva fogadott minket és mondta, hogy nem kell izgulni.
A fotózás nagyon jó hangulatban zajlott és a drága igazgatónk, büszke lehet ránk, hogy ilyen diákjai vannak.