Viviana Smith

Viviana Smith

19

Nancy

Diákok

Victoria Justice

Sokszínű egyéniség vagyok, ezért nagyon nehéz kiismerni. Hangulatomtól függ, hogy éppen milyen vagyok. Leginkább szeszélyes, szórakozott, gyerekes, vicces. De ha kell egy igazi házisárkánnyá változok, főleg, ha olyat mondanak, vagy tesznek, ami nekem nem tetszik. Szeretek okosat mondani, még ha nem is úgy van, ahogy én elképzelem.
Szeretek társaságban lenni, bulizni, de természetesen nekem is kell néha a magány, amit kedvenc könyveimmel, vagy éppen tánccal töltöm.



Nem vagyok túl magas, ezért nem kerülhetek kifutóra, de fotómodellnek tökéletes az alakom, és a méreteim is. (Legalábbis ezt mondják.) Testalkatom vékony, kellő izommennyiséggel rendelkezem, amit a rendszeres edzésekkel szereztem. Hajam hosszú, sötétbarna, ahogy a szemem is, már szinte fekete. Smink és az öltözködés a lehetséges munkám miatt fontos, ezért mindig odafigyelek, hogy mit viselek. Szeretem az elegáns, csinos, kifinomult öltözékeket, de a sima farmer és póló kombinációtól sem tántorodom el.



San Frabciscoban születtem, pontosan tizenkilenc évvel ezelőtt. Anyám Paige, apám Logan Mills. Mindketten az ingatlanpiacon dolgoznak, ott ismerkedtek meg.
Egy igazi elkényeztetett kislány voltam egészen a gimiig, hála az anyagi helyzetünknek. Soha nem volt gondunk a pénzel, ezért mindent megkaptam, amit akartam.
Nyolc éves koromban kezdtem el táncolni. Mindenbe belekóstoltam, kezdve a modern tánctól, a hip-hopon és hastáncon át, egészen a balettig mindent. Igazán ügyes voltam. Dicsértek jobbról, balról. Ez is segített abban, hogy mindenkinél többnek éreztem magam. Az általános iskolában mindenki velem akart barátkozni.
De ez az undorítóan szép élet, hamar kirekesztetté tett. A gimnázium, ahol a tinilányok vagy népszerűek, vagy lúzerek. Egy álom az egyiknek, rémálom a másiknak. Én megtapasztaltam mindkettőt. Gyorsan feltornáztam magam a népszerű lányokhoz magam, a gimi táplálékláncán. Hatalmam volt, és élvezettel használtam azt. Nem hittem, hogy lesz valaki, aki jobb lehet nálam. Végül csak letaszított a "trónomról" egy szőke ciklon. Észre sem vettem, hogy miközben ő egyre feljebb jutott, én egyre lejjebb. Lassan megtapasztaltam a kirekesztettek életét. Átélhettem azt a bánásmódot, amit ők is, és egyáltalán nem volt ínyemre. Belegondoltam, hogy én is olyan lehettem a trónon ülve, mint az a lány... és akkor jött a megvilágosodás. A tipikus forgatókönyv: Magamba néztem, eldöntöttem, hogy megváltozom, stb. Barátaim nemigen maradtak már addigra, ezért felkerekedtem, hogy újakat keressek, új életemnek. Akkor futottam össze Cameronnal. Beszélt nekem egy iskoláról, ahol a divattal, modellekkel foglalkoznak. Egy Szórakozóhelyen futottunk össze, ahol megkérdezte, szeretnék-e modellkedést tanulni. Persze, hogy igent mondtam. Nem vágytam vissza a gimis piedesztálra, de azért reméltem, hogy már nem leszek a lúzerek közt.
Cameron lett a legjobb barátom. Mindent együtt csináltunk. Ő igazából fotósnak készül, így együtt is gyakorolhatunk. Annak ellenére, hogy fiú, ő az egyetlen, akivel igazán jól érzem magam.